 |
|
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Az egészségpénztár működési elvei, szervezete, gazdálkodása és szolgáltatásaiTARTALOMJEGYZÉK
III. AZ EGÉSZSÉGPÉNZTÁR SZERVEZETE IV. AZ EGÉSZSÉGPÉNZTÁR GAZDÁLKODÁSA 1. Beszámolási és tervkészítési kötelezettség 2. A szolgáltatások és tagdíjak kalkulálása 3. Pénztári tartalékok képzése 4. A szolgáltatások igénybevétele V. AZ EGÉSZSÉGPÉNZTÁRAK LEHETSÉGES SZOLGÁLTATÁSAI 6. Gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyfürdő 8. Szociális háttérintézmények, házi ápolás 9. Egészséges életmódra nevelés 10. Gyógyüdülés, rehabilitáció
A Parlament 1993. december 6-án fogadta el az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló XCVI. törvényt, az alábbi felvezetéssel: "A szociális biztonság erősítése sürgető társadalmi érdek. A szociális biztonságot szolgáló rendszerek újjáépítése, a szolidaritás, a rendszerszerűség a kiszámíthatóság és az önkéntesség elve alapján a szociális piacgazdaság kiépítéséhez nélkülözhetetlen. Az ezt szolgáló önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak új, intézményes formát adnak az öngondoskodásnak, s a tartósan befektethető források bővítésével elősegítik a hazai tőkepiac fejlődését. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak meghonosítása Magyarországon a társadalombiztosítás reformjának szerves része."
A törvény hatálybalépésével tehát lehetővé vált, hogy az állami társadalombiztosítás által nyújtott nyugdíj, egészségügyi és szociális szolgáltatásokon felül és azt kiegészítve, az állampolgárok önkéntes alapon, az anyagi lehetőségeiknek megfelelően gondoskodjanak saját magukról. 2002 elején 32 egészségpénztár működik Magyarországon. Az egészségpénztári gazdálkodás egyik alapvető jellemzője, hogy ezen intézmények nem vagyonfelhalmozói, befektetői tevékenységet folytatnak, hanem a befolyt tagdíjakat rövid időn belül a szolgáltatások nyújtása céljából kifizetik.
A pénztárral kapcsolatos döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak, hiszen ők a pénztár tulajdonosai. A döntéseket a tagok a pénztár közgyűlésén hozhatják meg, ahol minden tag azonos joggal rendelkezik, tehát mindenkinek egy szavazata van függetlenül az általa fizetett tagdíj illetve egyéb befizetések nagyságától. A közgyűlés a pénztár legfőbb szerve, amelyet évente legalább egyszer össze kell hívni.
A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a tagok legalább fele jelen van, illetve meghatalmazottal képviselteti magát. A közgyűlési határozatokat a tagok egyszerű szótöbbséggel hozzák, de van néhány kivétel, amelyhez a tagok kétharmados szavazattöbbsége szükséges. A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell vezetni, melynek egy példányát - a közgyűlést követő harminc napon belül - meg kell küldeni az Állami Pénztárfelügyeletnek.
Szolgáltatási jegyzék A pénztár alapszabályát a közgyűlés tárgyalja meg és hagyja jóvá. Az alapszabályban, vagy annak mellékletében a "Szolgáltatási Jegyzékben" meg kell határozni, hogy a pénztár a tagok részére milyen szolgáltatásokat nyújt. A pénztár gazdálkodása kizárólag csak a jegyzék szerinti szolgáltatások szervezésére és teljesítésére irányulhat. Tartalékképzés A gazdálkodás keretében a pénztár tartalékokat képez, és a tagok számára egyéni számlát vezet. A tartalékképzésről részletesen a IV. fejezetben esik szó. Tagsági viszony megszűnése A tagok a pénztári tagsági viszony megszűnése, illetve a pénztár esetleges felszámolása esetén követelhetik az egyéni számlájukon levő összeget. A pénztár felszámolásakor, illetve végelszámoláskor az egyéni számla a pénztári közös vagyon tagok közötti felosztásának eszköze.
A pénztártagok közösen teremtik meg a szolgáltatások fedezetét. A szolgáltatásra jogosultakat az igénybevétel szempontjából azonos jogok illetik meg. Minden pénztártag egyben tulajdonosa is a pénztárnak.
Pénztár alapításához 15 természetes személy elhatározása szükséges, melyhez az alapszabály rendelkezései szerint bárki csatlakozhat, illetve szabad akarata szerint bármikor kiléphet.
A pénztárak a jogszabályok keretei között szabadon alakítják ki szolgáltatási körüket és üzletpolitikájukat. Az alapszabály, vagy annak melléklete tartalmazza a pénztár által nyújtott szolgáltatások körét és az igénybevétel rendjét, valamint az egyes szolgáltatásokra vonatkozó várakozási idő tartamát. A pénztár üzletpolitikáját pedig az igazgatótanács alakítja ki. Mind az alapszabályt és az igazgatótanács beszámolóját a közgyűlés tárgyalja meg és hagyja jóvá, tehát a gyakorlatban az úgy alakul, ahogyan az a tagság igényeinek és elképzeléseinek leginkább megfelel.
Az önkéntes egészségpénztár pénztár kiegészítő ellátást, szolgáltatást nyújt és ezzel együtt azonban bizonyos mértékben a szolidaritás elve alapján is működik, ami egységes elvek alapján meghatározott, és az egyéni kockázat mértékétől független tagdíjfizetést jelent. Az egészségpénztár esetében a szolidaritás elvét erősíti az a rendelkezés, miszerint a szolgáltatási kiadások 40 %-át az összes egyéni számla arányos megterhelésével kell finanszírozni.
A pénztártörvényben meghatározott működési alapelvek között szerepel, hogy a tagsági feltételeknek eleget tevő természetes személy felvételi kérelme nem utasítható el, diszkrimináció pedig a tagsági kör meghatározásakor nem alkalmazható. A belépés feltételei A pénztár tagja lehet az a személy, aki:
Az egységes tagdíj befizetése a pénztártag választása szerint történhet
Az önkéntes pénztár nonprofit elven működik, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodás eredményét sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki, azt csak az alaptevékenység, a tagság érdekében használhatja fel.
A törvény meghatározza az önkéntes pénztár szerveit:
Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjai csak pénztártagok lehetnek, az ügyvezető viszont a pénztárral szerződésben álló külső személy is lehet. A szervezet tárgyalásakor szükséges külön említést tenni a pénztár által esetlegesen működtetett egészségügyi intézményről is.
A közgyűlés intézményéről már az önkormányzati működés keretében ejtettünk néhány szót. Az ott elmondottakból is leszűrhető, hogy a közgyűlés a pénztár legfőbb szerve. A közgyűlés összehívásának módjáról az alapszabályban kell rendelkezni, de arra ügyelni kell, hogy a meghívás vagy a közzététel időpontja és a közgyűlés időpontja között a 15 napos időköz meglegyen.
A közgyűlés dönt a pénztárat és a tagokat érintő legfontosabb kérdésekben:
Az igazgatótanács a pénztár ügyvezető szerve, gondoskodik a közgyűlési határozatok végrehajtásáról, a pénztár könyveinek szabályszerű vezetéséről, az üzletpolitika kialakításáról és a pénztár zavartalan működéséről. Az igazgatótanácsnak - ha az alapszabály másként nem rendelkezik – legalább háromhavonta ülést kell tartania, és az ülésről jegyzőkönyvet kell vezetni. Az igazgatótanács feladatai közé tartozik, hogy elkészítse, illetve elkészítesse és a közgyűlés elé terjessze a pénztár éves és hosszú távú tervét, valamint a pénztár mérlegét és éves beszámolóját.
Az ellenőrző bizottság feladata, hogy az alapszabály és a pénzügyi terv betartása érdekében rendszeresen ellenőrizze a pénztár tevékenységét, gazdálkodását, számvitelét, valamint fizetőképességének és kötelezettségvállalásainak összhangját. Amennyiben az ellenőrzés hiányosságot vagy szabálytalanságot tapasztal, szükség esetén kérheti a közgyűlés soron kívüli összehívását. Az ellenőrző bizottság köteles megvizsgálni valamennyi közgyűlés elé terjesztendő anyagot. A pénztár olyan személyt alkalmazhat ügyvezetőként a pénztárban, aki büntetlen előéletű, felsőfokú végzettséggel és a pénztári tevékenységben hasznosítható legalább 3 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik. Az ügyvezető felelős a közgyűlés és az igazgatótanács határozatainak végrehajtásáért, a folyamatos ügyvitelért.
A 109/ 1997. (VI.25.) Kormányrendelet szerint az egészségpénztárak számára lehetővé vált, hogy egészségügyi szolgáltatásokat ne csak kizárólag a velük szerződésben álló természetes vagy jogi személytől vásárolhassák, hanem egészségügyi intézmény tulajdonlásával, illetve üzemeltetésével a szolgáltatásokat maguk nyújtsák.
A rendelet értelmében a pénztár
Ez a lehetőség a későbbiekben nagy teret biztosíthat az egészségpénztárak számára. Az állami szerepvállalás újragondolásához, az egészségügy szervezeti-szerkezeti átalakításához e rendelet által megteremtett lehetőség jelenti az egyik első fontos lépést. Jelenleg talán még nem időszerű, hogy egy-egy pénztár megvásárol egy egészségügyi intézményt, de annak reális esélye van, hogy egy helyi önkormányzattal együttműködve egy életképes üzemeltetési konstrukció jöjjön létre. Az is elképzelhető, hogy a reform során végbemenő privatizáció folytán a növekvő magánszféra és a pénztárak között alakul ki szoros együttműködés. A mai magyar egészségügy színvonalát, szervezettségét figyelembe véve, fontos szempont lehet, hogy az egészségpénztár - mint természetes személyek tulajdonában levő szervezet - hatékony gazdálkodásra ösztönözheti a tulajdonában vagy az üzemeltetésében levő egészségügyi intézményt. A rendelet értelmében a pénztár a társadalombiztosítás ellátási körébe tartozó szolgáltatást is nyújthat, illetve sürgősségi (elsősegély, életmentés) esetben köteles nyújtani. Ebben az esetben a pénztár kapcsolatba kerülhet az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, és a vele lévő szerződéses viszony keretében nyújtott szolgáltatások finanszírozása e szerződés alapján történik.
IV. AZ EGÉSZSÉGPÉNZTÁR GAZDÁLKODÁSA 1. Beszámolási és tervkészítési kötelezettség A törvény előírja a beszámolási kötelezettséget, amit részletesen a 270/1997. sz. Kormányrendelet szabályoz. Az elkészült éves pénztári beszámolót a pénztár könyvszakértője hitelesíti, és ezután kell a közgyűlés elé terjeszteni elfogadás céljából, a pénzügyi év lejártát követő 90 napon belül. A pénztárnak rövid (1 évre szóló) és hosszú távú (inkább középtávúnak nevezhető, mivel 3 éves időtartamra vonatkozik) tervkészítési kötelezettsége van. Az éves tervet szintén közgyűlésnek kell jóváhagynia A hosszú távú terv esetében a törvény az alakuló közgyűlés számára írja elő a meghatározást, és az időszak lejárta után kell ismét új hosszú távú tervet készíteni. Ez alapján is érzékelhető, hogy a pénztár hosszú távú terve a pénztár stratégiáját, alapvető növekedési, fejlődési ütemét hivatott meghatározni. A jogszabályok a hosszútávra vonatkozóan egyéb előírásokat nem is tartalmaznak. Értelemszerűen a hosszú távú terv évenkénti bontásban készül.
2. A szolgáltatások és tagdíjak kalkulálása Az egészség pénztárakra vonatkozóan van egy nagyon fontos előírás, mely szerint "az egységes tagdíjak összegét, a szolgáltatások értékét és a szükséges alapok nagyságát évente kalkulálni kell. A szolgáltatások lehetséges értékének összegét és az alapok nagyságát a pénztár által vállalt szolgáltatások összetétele és a megfizetett tagdíjak szolgáltatásra fordítandó részének összege határozza meg." Az egységes tagdíj nagyságáról a közgyűlés dönt, és arról is, hogy ennek fejében milyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe a tagok. Az egységes tagdíjon felül azonban a tagoknak lehetőségük van többletbefizetésre, és ezáltal többletszolgáltatások igénybevételére is. 3. Pénztári tartalékok képzése A tartalékképzés a pénztári bevételekből történik a közgyűlés által megszavazott százalékoknak megfelelően. A jelenlegi gyakorlatnak megfelelően általában a befizetések 80-90 %-a kerül a fedezeti tartalékba, és 10-20 %-a összesen a működési és likviditási tartalékba.
4. A szolgáltatások igénybevétele A pénztári szolgáltatásokat, tagdíj ellenében, csak a tagok illetve - amennyiben azt az alapszabály tartalmazza - a közeli hozzátartozók vehetik igénybe. A szolgáltatások nyújtása érdekében a pénztár a pénztárvagyon erejéig más jogi illetve természetes személyekkel szemben kötelezettséget vállalhat, például szerződést köthet, és természetesen a vállalt kötelezettségekért, tartozásért a saját vagyonával felel. A szolgáltatások igénybevételének feltételeit a pénztár szolgáltatási szabályzata állapítja meg. A pénztárak többségénél az igénybevétel feltétele a 1-6 hónapos várakozási idő letelte. Átlagosnak a 3 hónapos várakozási idő tekinthető, de van olyan pénztár is, ahol nincs várakozási idő, az igénybevétel feltétele, hogy az egyéni számlán legyen a szolgáltatás igénybevételéhez elegendő, illetve minimum 3 havi tagdíjnak megfelelő összeg.
A.) Tagra vonatkozó adókedvezmények
B.) Munkáltatói tagra és támogatóra vonatkozó adókedvezmények
Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki a pénztárral kötött szerződés alapján munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja (munkáltatói hozzájárulás a Pénztártörvény 12.§. 1. bekezdés alapján). A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény értelmében a személyi jellegű ráfordítások az alkalmazottaknak munkabérként elszámolt összeg, a személyi jellegű egyéb kifizetések, valamint a társadalombiztosítási járulék. A munkáltatói hozzájárulás jellegénél fogva a személyi jellegű egyéb kifizetések közé sorolható. A munkáltató munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét vállalja át részben vagy egészben, tehát a munkáltatói hozzájárulás szorosan kapcsolódik a munkaviszonyhoz. A munkaviszonyhoz kapcsolódó költségek és ráfordítások a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségnek, ráfordításnak minősülnek, ezért az adóalap megállapítása során ezek teljes egészükben figyelembe vehetők. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 21. §. a értelmében a foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének az a része, amely nem haladja meg havonta a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét, járulékalapot nem képező jövedelemnek minősül. Nem kell tehát a munkáltatónak a munkáltatói hozzájárulás összege után a társadalombiztosítási járulékot megfizetnie.
A Pénztártörvény 17.§.(1) bekezdése értelmében a pénztár támogatójának minősül az a természetes vagy jogi személy, aki (amely) eseti vagy rendszeres, pénzbeni vagy nem pénzbeni szolgáltatást teljesít (továbbiakban adomány) a pénztár javára ellenszolgáltatás nélkül. A társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7.§. (5) bekezdés szerint az adózás előtti eredményt csökkenti az adomány teljes összege, de legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka.
V. AZ EGÉSZSÉGPÉNZTÁRAK LEHETSÉGES SZOLGÁLTATÁSAI Az elmúlt években a magyar egészségügy jelentős tőkekivonást volt kénytelen elszenvedni, melynek következtében az egészségügyben használatos műszerek, épületek amortizációjára, fejlesztésére valamint az egészségügyben dolgozók bérhelyzetének javítására szinte semmit sem lehetett fordítani. Ilyen súlyos áldozatokkal együtt is az Egészségbiztosítási Alap állandó hiánnyal küszködik. A fentiekből érzékelhető a lassan, de biztosan kialakuló tendencia: az állam bizonyos szintig finanszírozza az egészségügyi ellátást, de ez a szint a források szűkössége miatt egyre inkább elmarad az orvosilag megtehető, illetőleg a lakosság által igényelt szinttől. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV., a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvények, valamint a kapcsolódó jogszabályok egyre pontosabban definiálják a közfinanszírozásból nyújtott szolgáltatások minőségét és mennyiségét. Ennek figyelembevételével – és a kormányzati szándékokkal összhangban a kiegészítő egészségpénztárak egyértelműbben, valóban kiegészítő és választékbővítő jelleggel alakíthatják ki szolgáltatásaikat. Az állam visszavonulásának és ezzel párhuzamosan az egészségpénztárak tevékenységi köre bővülésének várható tendenciái a következő területeken prognosztizálhatók:
Az új egészségügyi törvény kiemelten kezeli a prevenciót, azonban a magyar egészségügy még nem kellő mértékben végez megelőző tevékenységet. Ennek a ténynek az egyik oka, hogy a prevenció hatékonysága nem vizsgálható és értékelhető önmagában. A prevenció ugyanis sokba kerül, ezáltal - hiába előzhető meg általa sok betegség – az egészségügy költségeit rövid – közepes időtávon nem csökkenti. A prevenció eredményességét a megnyert életévekkel az általánosan javuló élet minőséggel kell mérni, és ennek megfelelően a nyereség az egészségügy rendszerén kívül a gazdaságban, a kultúrában és az élet egyéb területein fog jelentkezni. A prevenció egyik legalapvetőbb módszere a rendszeres szűrővizsgálatok végzése. 1998. január 1- től a kötelező egészségbiztosítás keretében térítésmentesen igénybe vehető szűrővizsgálatokat rendelet szabályozza, mely szerint a különféle szűrővizsgálatokat azonban csak bizonyos időszakonként és korcsoportban lehet igénybe venni. A 18 év feletti korosztály az életkornak és a nemnek megfelelő rizikófaktorok által indukált betegségek tekintetében egy illetve két évenként vehet részt ezeken az alapvető szűrővizsgálatokon. A vizsgálatok a biztosítottak kezdeményezésére, a házi vagy a kezelőorvos beutalása alapján vehetők igénybe. A pénztárak eddig is jelentős arányban végeztek szűrővizsgálatokat a tagság igényének megfelelően és a pénztári szolgáltatások kalkulálása érdekében. Ezeket a szűrővizsgálatokat azonban a tagok más indíttatásból veszik igénybe. Az egészségügynek ki kell lépnie az addigi betegség centrikus felfogásból, és éppen a betegségek megelőzése céljából egyre többet kell foglalkoznia az egészségesekkel, vagy a magukat annak tartókkal, közre kell működnie az egészség megszilárdításában, ha kell védelmében. E felfogás értelmében a szűrővizsgálat egyik célja lehet, hogy a tagok biztonságban érezhessék magukat, abban a tudatban éljenek és dolgozzanak, hogy egészségük érdekében a pénztár a rendszeres szűrővizsgálat elvégzésével mindent megtesz. A szűrővizsgálatok rendszeres elvégzése az egészségpénztári működés hatékonyságának alapját képezi, hiszen minden további lépés, tanácsadás, szakrendelésre küldés, gyógyszerfelírás, stb. csak a vizsgálati eredmények ismeretében hozhat maradandó eredményt.
Mivel a fogászati ellátás területén különösebb elmozdulás nem várható, a jövőben is a fogászat lesz az egyik alapvető egészségpénztári szolgáltatás. A fogászati szolgáltatások egészségpénztári keretek közötti nyújtását elősegíti, hogy ma már Magyarországon a fogorvosi praxisok túlnyomó része magánvállalkozás, tehát az orvos és a pénztár közötti együttműködés feltételei egyszerűek.
Az egészségügyi ellátások között számos olyan szolgáltatás van, melyet az egészségbiztosítás csak részleges térítés mellett nyújt. Ezekről a térítésekrőI a beteg kérésére számla állítható ki, melyet az egészségpénztár átvállalhat. Ide tartoznak a biztosító által nem finanszírozható olyan anyagminőségek, amelyek a vizsgálati és terápiás rend szerinti minőséget meghaladják. A betegeknek részleges térítést kell fizetniük a kizárólag beutalóval igénybe vehető járóbeteg-szakellátások beutaló nélküli igénybe vétele, valamint nem a beutalás szerinti egészségügyi szolgáltatónál történő igénybevétel esetén. Ezek a térítések járóbeteg szakellátás esetén, de főképpen egy hosszadalmasabb kórházi ellátás esetén komoly összegre rúghatnak.
Vannak olyan egészségügyi ellátások, melyek az egészségbiztosítás szempontjából nem minősülnek alapvetőnek, ezért ezek az ellátások az egészségbiztosítás terhére nem vehetők igénybe. Ezekért az ellátásokért teljes összegű térítési díjat kell fizetni. Ide tartoznak a nem gyógyító célú, kizárólag esztétikai vagy rekreációs célból nyújtott egészségügyi szolgáltatások, valamint az egészségi állapotot pozitív irányban alapvetően nem befolyásoló, szakmailag nem bizonyítottan hatékony eljárások. Teljes összegű térítési díjat kell fizetni továbbá a gépjárművezetői- alkalmassági vizsgálatért, a lőfegyver tartására való egészségi alkalmasság pszichológiai vizsgálat esetén is.
Vannak olyan esetek is, amikor a beteg kérésére az általánosnál magasabb színvonalú hotelkörülményeket biztosít az egészségügyi intézmény, vagy pl. beutaló nélkül vagy nem a területi ellátásnak megfelelő intézményben kerül sor az egészségügyi szolgáltatás nyújtására, vagy a beteg egyágyas szobában óhajtja magát gyógykezeltetni, külön étrend alapján étkezik, stb. Ezekben az esetekben a plusz szolgáltatásokért fizetni kell, és a jövőben egyre inkább várható, hogy fokozottan sor kerül majd a lakossági hozzájárulásra, a co-paymentre.
6. Gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, gyógyfürdő A pénztárak már jelenleg is elláthatnak egészségügyi célú önsegélyező feladatokat, tehát pénzbeli támogatást nyújthatnak. Ennek keretében az egészségpénztárak többsége nyújt és a jövőben is az egyik alapvető szolgáltatás lesz a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz ártámogatása. Az új egészségbiztosítási törvény értelmében a gyógyfürdőellátások is ebbe a kategóriába tartoznak 1998. január 1-től.
Az egészségbiztosítási törvény értelmében "A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető napi átlagkereset hetven százaléka, ennél rövidebb biztosítási idő esetében, vagy fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt hatvan százalék." Az egészségpénztárak már eddig is nyújtottak önsegélyező típusú szolgáltatásokat a tagok részére, valószínű, hogy erre a szolgáltatásra a jövőben is szükség lesz.
8. Szociális háttérintézmények, házi ápolás Az egészségbiztosítási törvény szerint, amennyiben a beteg állapota indokolja, a biztosított jogosult az e feladatra finanszírozott szolgáltatónál elhelyezésre és ápolásra, de ezért a jelenlegi szabályok szerint térítési díjat kell fizetni. Van egy új humánus ellátás is, a hospice, amely a haldoklók ellátásával foglalkozik. Ebben az esetben is napi térítés van. A házi ápolás is egy olyan terület, amely a kórházi fekvőbeteg ellátás kiváltását célozza. Egészségügyi ismereteket, szakápolót követel, térítést kell fizetni érte. Ezek olyan területek, ahol az egészségpénztárak hozzájárulhatnak az ápolás költségeihez.
9. Egészséges életmódra nevelés Az egészséges életmódra történő nevelés és ennek érdekében sportolási lehetőségek szervezése és nyújtása már megjelent néhány egészségpénztár szolgáltatási jegyzékében. Az egészségi állapotot maga az egészségügyi ellátás csak kismértékben befolyásolja, sokkal nagyobb, közel négyszeres szerepe van az életmódnak. Az egészséges életmóddal a betegségek nagy részét meg lehet előzni, de ehhez tudni kell, hogy mit kell érteni egészséges életmódon. Ide tartozik a rendszeres testmozgás, a helyes táplálkozás, a kiegyensúlyozottságra való törekvés, stb. A jövőben minden bizonnyal ilyen tanácsadást és szolgáltatásokat egyre több pénztár fog nyújtani. Ezek közül a sportszolgáltatások nyújtását azonban óvatosan kell kezelni. Minden esetben előzetes orvosi javallat szükséges a szolgáltatás igénybevételéhez, hogy az mindenképpen egészségjavulást, és véletlenül se egészségkárosodást idézzen elő.
10. Gyógyüdülés, rehabilitáció Gyógyüdülés, rehabilitáció azok a területek, ahonnan az állam fokozatosan kilép, tehát a jövőben rehabilitációs és gyógyüdülés szolgáltatások szervezése és nyújtása egészségpénztári feladat is lehet, hiszen a társadalombiztosítás keretei között a rehabilitációs céllal, orvosi beutalással történő gyógyüdülés gyakorlatilag minimális szintre csökkent.
Az egészségügyi szolgáltatások területén "fehér foltnak" tűnik a betegdokumentáció, a személyes adatok komplex kezelésének kérdése. Ezt a feladatot a jelenlegi szabályok szerint a háziorvosoknak kellene ellátniuk. A háziorvosoknak a hozzá tartozó lakosok minden bajáról, egészségüggyel történő érintkezésről tudniuk kellene. Nekik kell irányítaniuk a betegek kivizsgálását, beutalni őket ambuláns vagy kórházi vizsgálatokra, illetve kezelésre, utána összegezni a leleteket, meghatározni a tartós és az utókezelést, ha kell a rehabilitáció, dönteni munkaképességükről. Ez még leírva is sok, így némileg érthető, hogy a mai súlyos megbetegedési viszonyok mellett ez a szerep időnként elvész a heveny kórképek gyakran sürgősségi ellátási feladatai mellett. Ez a terület tipikusan az, ami felvállalható önkéntes egészségpénztári szolgáltatásként, ugyanis a szűrővizsgálati adatok az egyéb kórelőzmények és egyéb adatok (lelki, szociális, családi stb. problémák) komplex kezelése folytán egészségügyi szakmai összefüggésekre derülhet fény, melynek kezelésével igazán kiemelkedő eredményeket lehetne elérni.
Ötvözve az állam, az egyén és a gazdaság egészségügyi igényét, minden társadalomnak van egy egészségügyi szolgáltatások iránti szükségletszintje. Amennyiben a magyar állam a reformfolyamatok előrehaladásával fokozatosan visszalép az egészségbiztosítás területéről, úgy azzal párhuzamosan az egészségpénztárak száma és tevékenységi köre folyamatosan növekedhet. A pénztárak egyre szélesebb szolgáltatási rendszereket próbálnak kiépíteni, hogy ezáltal segítsék a betegellátásban egyre nehezebben megvalósuló esélyegyenlőséget, valamint az emberekben kialakítsák az egészségügyi prevenció rendkívüli jelentőségének tudatát. A pénztárak a problémák megoldásához megfelelő szervezeti és szakmai keretet biztosítanak. A szükségletek, a szolgáltatások és a finanszírozás harmonizálásával, a szolgáltatások minőségének emelésével, a hatékonyabb és magasabb színvonalú gazdálkodás biztosításával elősegíthetik a rövid és hosszú távú egészségpolitikai célok magvalósulását. |
|
| [A pénztárakról] [Tagszervezeteink] [Magunkról] [Munkatársak] [Oktatás] [Etikai kódexek] [Jogvédelem] [Publikációk] [Sajtó] [Aktualitások] [Hírlevelek] [Hírlevél archívum] [Fórum] [Könyvajánló] [Fontos linkek] [Keresés] [E-mail] [Főlapra] [Angol oldalak] | ||
 |